Elérhetőség:
Kalász Pincészet – Balatonboglár, Kokashegy
tel.: +36 30/355-4549 Kalász (Öcsi) László | +36 30/412-6230 Kalász Győző | +36 70/519-9414 Kalászné (Hugi) Erzsébet
[email protected]

Kovács nagypapa

– Na, fiam, megyünk szüretelni. Hárman elegen leszünk, sokat leszedett már a szél.
Míg várt, sültös sapkájában megigazította zsebkendőjét, áthelyezte a bagót a jobboldali foghézagba. Amikor fellépett a szekérre, én már a bakon ültem, nagymama a saroglyán.
– Na, vigyázzon ott hátul, indulunk! – s a tehenek megrántották a szekeret.
A szüretből arra emlékszem, hogy minden szemet föl kellett szedni a földről. A szekéren két, száz liter körüli fakád volt. Félig lehettek. A nagypapa kétszer is átmorzsolta a törkölyt, minden cseppet kipréselt.
– 65 liter lett, de nem vagyok elégedetlen.
Többet nem szüreteltünk, megtették helyettünk az őzek, szarvasok. Papa ki is vágta, cukorrépa lett a helyén.
Pár vesszőt elültetett belőle a ház végében. Még mindig dédelgetem azt az egy megmaradt tőke feletti örökséget. Nem is szerette papa azokat a Csehi-határ földeket. Messze is voltak, esős időben a mocsár kerítette be. Egykoron nem lépett be a TSZ-be, betagosították a kokashegyi földjeit, helyette adták azokat a „kódis telkeket”. Tele volt békarokkával az alja, a teteje meg értéktelen homokos volt.

Kalász nagypapa

Apai ágon a nagypapa vincellér volt Gaal Gaston uradalmában. A túlsó partról hívta az uraság. Az ő apja vagy nagyapja nemzetsége Toszkánából vándoroltak be, szőlőművelő famíliák tagjaként. Híresen értettek az amerikai vadalanyra oltott szőlő szaporításához, ami a filoxéra betegségnek ellenállt.Tapolcai gyűjtésből sejtjük, hogy hajóval érkeztek Fiuméig, onnan a Déli Vasúttal Balatonboglárra, s valamelyik révhajóval, akár a Balaton csavargőzössel az északi partra. Ott telepedett le a família Hegymagas és Tapolca közötti falvakban, s szőlőoltványt készítettek. Sajnos nem sokat tudunk apai nagypapáról, hisz 9 gyereke, 25 unokája számára nem sok ideje maradt mesélésre, meg aztán igencsak öregek is voltak már meglehetősen, amikor jómagam kisgyerekként utoljára láttam. Anyai nagyanyám a legnagyobbik lányukkal, Rózsa nénémmel egy időben született, apám a legfiatalabb előtti, nyolcadik volt a sorban. Az Itáliából hozott családnevet, hatóságilag a família magyarosította. Választhatták a Kárpáti, a Karácsonyi s a Kalász neveket. Nagyszülők a Kalászt választották.
Hogy van-e összefüggés apai nagyapám származása, s anyai Kovács nagyapám hallgatása között, mikor az isonzói csatáról faggattuk, örök titok marad, mert olyankor mélyen magába fordult, ami eltért az egyébként virágos kedvétől.

Kovács nagypapa magángazdálkodott a bugaszegi pár holdon, s azon a belterületi kis telken, melyen egy kis szőlő és egy kis gyümölcsös is volt. Azt meg egykoron az OTP sajátította ki, lakótelkeket parcelláztak. Nagypapának marad a „Fiam, kísérj el a sarokig!” napi program, ami meghívást jelentett a 200 m-re lévő Palikocsma kisfröccsére, a mama előtt kódolva.

Nagypapa mellett megszerettem a földet, a földművelést, az állatokat. Megtanultam értékelni a munkát, a deres kukoricatörést, a hajnali répakapálást, szénaforgatást, kazalrakást, rozsszárból kötelet fonni aratáskor – nem is felejtem el, hogy mi is az a papkéve. Zsömlével s Kedvessel a szántást, a hojszra, a düledre parancsokat.

Már a 80-as években jártunk, mikor Kokashegyen, egy megidősödő rokonunktól megvettem egy kis telket. Három sor szőlőt lehetett bele ültetni. Zömében Királyleánykát. A telek végében – jóapám segítségével – idővel egy kis pince is került, fölé borházzal, lugassal – ma is ez a borászat központja, a király sem találna jobb helyet időtöltésre. A pince mellett ma már vendégház is van, benne – kitüntetett helyen – egy öreg hordó feneke. Nagypapáé volt.

Nagy örömömre, Győző fiam megörökölte a szőlő iránti szeretetet, s külföldi munkája hozamát banyászói, matacsi ültetvények vásárlásába fektette. Együtt visszük a Kalász Pincészetet. A nagypapa konokságát örökölhette, mikor kitartó szándékkal elérte az ősi, kokashegyi „családi birtok” visszavásárlását.
2014. évben, a közel két hektáros területen, egy nagyon jól átgondolt, jól sikerült talajelőkészítéssel, kitűnő oltvánnyal, remek időben elvégzett telepítéssel, no, meg ideális időjárás segítségével egy olyan ültetvényt sikerült összeszorgoskodni, ami minden szőlőművelő álma lehetne. Az ültetvény 2015-ben meg is mutatta magát – tőkénként egy-egy kg terméssel. Az ott szüretelt Királyleánykából, Chardonnay-ból készült borra sokáig fog emlékezni, aki azt megkóstolta. De a barrikolt virgin Merlot, ami ma a „családi ezüst”, még érik.

Mint minden borásznak, úgy nekem is van kedvesebb borfajtám, bár nem mindig lehet az ember abban egyértelműen biztos: Királyleányka, Rizlingszilváni, Zöldveltelini. A Kalász Pincészet zászlósbora is a Királyleányka-Rizlingszilváni cuvée, melyet zömében folyóborként értékesítünk.
Boraink évről-évre hozzák a versenyekről a csillogó érmeket, valamint fogyasztóink elégedettsége, szinte hízelgő visszajelzései megerősítik: Jó úton járunk.

Kalász László