A tavalyi évhez hasonlóan idén is lesz akadálymentes előadás a Kultkikötőben: 2020. augusztus 8-án, szombaton, Balatonbogláron az Orlai Produkció, Valódi Hamisítvány című előadását, 2020. augusztus 15-én, szombaton, Balatonszárszón a Hadart Színház, Süsü, a sárkány kalandjai című előadást is jelnyelvi tolmács közreműködésével láthatja a közönség.
Mit jelent ez pontosan? Miből áll a színházi jelnyelvi tolmács munkája? Hogyan vannak jelen a színpadon? Miért fontos az akadálymentes színház és az érzékenyítés ügye? Mi változott az elmúlt 25 évben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk Takács Erika színházi jelnyelvi tolmáccsal, aki a kezdetektől élharcosa a színházi előadások  akadálymentesítésének és annak, hogy a kulturális élményekben minél több hallássérült részesülhessen.

A színészek hónapokon át készülnek egy előadásra. Színházi jelnyelvi tolmácsként mennyi ideig tart felkészülni a premierre?

Ha teljesen az elejétől, a nulláról kezdjük, akkor hetekig eltarthat: el kell készíteni a szövegkönyv  jelnyelvi adaptációját, össze kell próbálni a színészekkel. A Valódi Hamisítvány esetében ez a munka zajlik most éppen. A Hadart Színházzal más a helyzet: a Süsüben már 2012 óta dolgozunk együtt, 5-6 éve járjuk együtt az országot, megvan a rutin és az összhang. Egy picit nehezít a helyzeten, hogy a karantén időszakában nem voltak előadások, a színészekhez hasonlóan mi is elszoktunk a színpadtól, így biztosan szükség lesz felújító próbára, de erre 1-2 nap elég szokott lenni

Mi az a jelnyelvi dramaturgia és miből áll pontosan az összpróba akkor, ha abban jelnyelvi tolmács is közreműködik?

Mivel a hangzóbeszéd több szóból áll, mint a jelnyelv, azt időben hozzá kell igazítani a jelenetekhez, az abban elhangzó mondatok hosszához. Ez az úgynevezett jelnyelvi adaptáció, de a folyamat itt nem ér véget. A jelnyelvi tolmács feladata, hogy úgy legyen jelen a színpadon, hogy ne zavarja a színészeket, ugyanakkor látszódjunk. Ezt nem egyszerű megoldani, nagyon sok dologra kell figyelni egyszerre, és ahhoz, hogy ne legyen fennakadás, össze kell hangolnunk a mozgásunkat is. Emellett mindig egyeztetünk előzetesen a fényekért felelős kollégával, és a jelmeztervezővel: a munka jellegéből következően folyamatosan reflektorban vagyunk, nem mindegy, hogy milyen ruhában állunk színpadra. De a helyzet még tovább bonyolódik, ha a Süsühöz hasonlóan a jelnyelvi tolmácsnak konkrét szerepe van a darabban.

Egy felnőtteknek szóló darabot és egy gyerekelőadást is tolmácsol majd a Kultkikötőben. Jeltolmácsként hogy látja, milyen különbségek vannak a két előadástípus és a közönség reakciói között?   

A Süsü több szempontból is speciális, mert a témája eleve a másságról, és az elfogadásról szól. Azt szoktam mondani, hogy ezeken az előadásokon tulajdonképpen dupla érzékenyítés zajlik: a darab témája, és a jelnyelvi tolmács jelenléte is meghatározó. A gyerekek az előadás végén őszinte érdeklődéssel jönnek oda hozzánk, jobbnál jobb kérdéseket tesznek fel. Ezek az előadások azért csodálatosak, mert lehetőséget teremtenek arra, hogy beszélgessünk velük elfogadásról, a siketségről, és arról, hogy mit jelent hallássérültként élni.

Hosszú évek óta közreműködik jelnyelvi tolmácsként színházi előadásokban. Hogyan állnak a közös munkához a művészek?

Úgy érzékelem, hogy a művészek részéről egyre jobb a fogadtatás, egyre többen ismerik a szakmánkat. Ha eleinte nehezen is barátkoznak meg vele, hogy a színpad állandó „tartozékai vagyunk”, megszokják, és meg is szeretik a közös munkát, sőt. Menet közben elkötelezetté válnak az akadálymentes színház ügye mellett. A Valódi Hamisítványban szereplő Kern Andrással például már korábban is dolgoztunk együtt, számára nem ismeretlen ez a terep.

És milyen visszajelzések érkeznek a közönségtől?

A nézőkkel is hasonló tendencia figyelhető meg: régebben gyakrabban kaptunk olyan visszajelzést, hogy zavaró a jelnyelvi tolmács jelenléte. Emlékszem például, amikor 1996-ban az első akadálymentes színházi előadáson, ami az akkor még Bálint András igazgatása alatt működő Radnóti Színházban volt, többen felálltak és kimentek a darabról. Azóta szerencsére sok minden változott, az akadálymentes színház egyre több hallássérült számára elérhető, és talán ez is az oka annak, hogy a nézők is toleránsabbak. Nagy eredménynek tartjuk, hogy Budapest mellett már több vidéki városban, Nyíregyházán, Szegeden, Békéscsabán, Szarvason, Kecskeméten és Kaposváron is szerveznek akadálymentes előadásokat. Fontos, hogy már országos szinten is egyre többen állnak e mellé az ügy mellé.

A Kultkikötőnek köszönhetően a Balaton-parton is elérhető ez a lehetőség. A fellépő művészektől is meg szoktuk kérdezni, most sem teszünk kivételt: miben más ön szerint a szabadtéri előadás a kőszínházban szervezett produkciókhoz képest?

Nincs olyan meleg, viszont többet kell hadakozni az ízeltlábúakkal (nevet). A viccet félretéve, nyilván van egy más hangulata, érződik az egészen, hogy itt a közönség mellett azért a színészek is másképp, valahogy szabadabban vannak jelen. A színészekhez hasonlóan a darab közben végig koncentrálunk és 100%-on teljesítünk, de előtte-utána azért jobban belefér a pihenés: mi is összekötöttük egy rövid nyaralással a próbafolyamatot és az előadásokat – szeretjük a Balatont, pihenni és dolgozni is jó itt.

A Kultkikötő hallássérültek számára 35% kedvezményt biztosít a jegyek árából, mely előzetes regisztrációhoz kötött. Ezzel kapcsolatban bővebb információt a [email protected] címen kérhet!