2017.11.15.

„Álmodoztunk, hogy kéne már egy nagy-nagy szerelem” –

Pokorny Liával a Valami csaj(ok) című előadás kapcsán beszélgettünk

Neil LaBute, Valami csaj(ok) című darabjának alaptörténete szerint egy középkorú, nősülni készülő férfi végiglátogatja volt szerelmeit. A házasság előtt álló író szám szerint négy nővel, négy különböző karakterrel találkozik. A férfi szerelmi életének múltbéli állomásait megformáló nőket egytől egyig Pokorny Lia alakítja. A „szerepkavalkádban” lubickoló színésznő és Őze Áron főszereplésével játszott darab 2017. november 18-án, a Kultkikötőben, Balatonföldváron, a Bajor Gizi Közösségi Házban is látható lesz. Pokorny Liával beszélgettünk.

A darab történetét ismerjük, de mi az előadás fő témája?

Sok érdekes kérdést felvet a darab. Számomra ezek közül az egyik legfontosabb az önazonosság és a teljesség kérdése – ki mit ért ez alatt pontosan, és ezek a fogalmak, hogyan változnak, alakulnak egy párkapcsolatban? Mit jelent az, hogy a páromat a problémáival együtt kaptam, az ő problémái mit mutatnak nekem, mit árulnak el rólam? Sok elgondolkodtató vetülete van a darabnak. Több, a saját életemből is ismerős emlékkel, folyamatosan foglalkoztató kérdéssel szembesített. 

Milyen kérdésekkel?

A saját ismerőseim körében is azt látom, hogy egyre nagyobb kérdés az emberek életében, hogy miért és mikor kell kilépni egy kapcsolatból. Hogy ez a döntés mennyire szól a másikról, vagy mennyire szól az én saját hiányaimról. Kérdés, hogy ezekre a helyzetekre képesek vagyunk-e fejlődési lehetőségként tekinteni, vagy inkább állandóan kilapátoljuk azokat a lehetőségeket, amelyek jönnek sorban szembe velünk, és visszük tovább azt a marha nagy puttonyt, amit esetleg le lehetne tenni.

Az előadás címe az, hogy Valami csaj(ok)? De a témáját tekintve kiket szólít meg leginkább a darab? Nőket vagy férfiakat?

Szerintem – függetlenül attól, hogy valaki férfi, vagy nő – mindenkit megszólít, akinek már volt párkapcsolata, és az élete során valamilyen formában érzett kudarcot, félelmet, fájdalmat, esett már át szakításon, csalódáson. Ha a múltban is történt mindez, azért nem olyan rossz dolog ezeken a kérdéseken elgondolkodni egy kicsit, főleg, ha tanul belőle az ember…

Négy nagyon különböző karaktert formálsz meg a darabban. Hogy viszonyulsz ezekhez a karakterekhez és egyáltalán, „kik ezek a csajok”?

Az elsőt szeretem a legjobban – ő áll tőlem a legtávolabb, éppen ezért érdekes élmény belehelyezkedni az ő végletekig kompromisszumkész életébe. A másodikat a szíve miatt szeretem. Az összes közül ő tud a legönzetlenebbül szeretni. A harmadik megfagyott… Annyira az egójával van elfoglalva, hogy valószínűleg nem a férfi iránti szerelme, hanem a saját frusztrációja az, amin nem tud továbblépni. Valaki levetette a koronát a fejéről, és ezt nem tudja megbocsátani. A negyedik a legösszetettebb, valahogy mindegyikből van benne egy kicsi – benne van a sértettség, a várakozás, az ego is, ő egy sokkal árnyaltabb karakter. 

A darabot legközelebb a Balatonföldváron, a Bajor Gizi Közösségi Házban a Kultkikötő közönsége előtt is bemutatják. Téged személy szerint milyen emlékek kötnek a Balatonhoz?

Nekem a Balaton a kicsi korom. Az, ahogy Balatonbogláron a családi nyaralónkban – ahova sajnos mostanában már évek óta nem jutok le – az unokatestvéreimmel dorbézolunk a nagymamánál, és minden annyira izgalmas – zsong a nyár, az unokanővéremmel nézzük a fiúkat, és arról ábrándozunk, hogy „de kéne már egy nagy-nagy szerelem”. Még kis kamaszok voltunk, éreztük a bőrünkön, a zsigereinkben, hogy a szerelem az a legcsodálatosabb dolog, és valahogy teljesen nyilvánvalónak tűnt, hogy akibe először beleszeretünk, ő lesz a párunk életünk végéig. Innen nézve még érdekesebb tanulságokkal szolgál a darab…

Hol lehet még látni téged mostanában?

Az anyaszínházam a Centrál Színház, aminek a stúdiójában csináltunk egy monodrámáta Lepkegyűjtő Produkcióval – az a címe, hogy a „Dolgok amikért érdemes élni”. Ez azért is különleges előadás, mert nagyon sokat improvizálok a nézőkkel. Csodálatos darab, imádom és a nézők is nagyon szeretik. Emellett játszom az Átriumban a Pillanatfelvételt, és a Játékszínben az Eastwicki boszorkányokat.

Pokorny Liát legközelebb 2017. november 18-án, a Balatonföldváron, a Bajor Gizi Közösségi Házban, a Valami csaj(ok) című darabban láthatja a Kultkikötő közönsége.

Jegyvásárlás, további információ ITT

Jegyvásárlás